„Egy napot se mosoly nélkül!”/Pelle Holm/
Új tanév kezdődött, középső csoportosok lettünk. Szeptemberre sok új ruhát kellett vennie szüleinknek, mert szinte mindenünket kinőttünk, a bokánkig ért a régi nadrág. Magasabbak, okosabbak, gyorsabbak, bátrabbak és magabiztosabbak lettünk.
A jókedvünk azonban a régi! Nagyon vártuk már, hogy újra együtt lehessünk. Már kicsiként is igazi egyéniségek voltunk, de a rengeteg közös élmény által igazi csapattá váltunk. Sok barátra és játszópajtásra leltünk.
Csoportunkat 7 fiú és 9 lány - mi vagyunk a Báránykások - és nagyon szeretjük egymást.
Még ügyesebbek lettünk, sokat segítünk egymásnak és az óvó néniknek. Vannak új, izgalmas játékaink, mindent kipróbálunk és nagyon sokat JÁTSZUNK. Megtanultuk elkérni egymástól a játékokat, kivárni egymást, egyezkedni. Szeretünk barkácsolni, gyurmázni, festeni, most már magunkat és anyát is le tudjuk rajzolni. Most ismerkedünk az ollóval, nemsokára mindent körbe tudunk vágni. Továbbra is imádjuk a meséket, bábjátékot, diavetítést - nem tudunk betelni velük - mesékből nekünk sosem elég! Sok-sok mondókát és éneket ismerünk már, egyedül is el tudjuk mondani ezeket, szeretjük az énekes és mozgásos játékokat. Rengeteg hangszert ismerünk már.
Mindennapos vendég nálunk a vidámság és a humor. Az óvó nénik mindig érdekes játékokat találnak ki nekünk minden nap. Idén is sok-sok simogatást kapunk, biztatást, elismerő pillantásokat, mosolyt. Ez arra sarkall bennünket, hogy még jobban tegyük a dolgunkat napról napra. Hibázhatunk is mert mindig van lehetőségünk javítani. Ez megnyugtató érzés. Az udvaron rengeteget hintázunk, egymással versenyt futunk, focizunk, labdázunk, motorozunk, megmásszuk ezerszer az összes mászókát és dinó lábnyomok után kutatunk.
Érdeklődők, kíváncsiak, talpraesettek, mozgékonyak és jó huncutok vagyunk, hogy az óvó nénik idén se unatkozzanak mellettünk. Rengeteget kérdezünk, beszélgetünk, gondolkodunk, kipróbálunk, tevékenykedünk, megfigyelünk, tapasztalunk, sokat fejlődünk, jövünk-megyünk, mozgunk, megélünk, nevetünk, mókázunk. Ebéd után fáradtan bújunk az ágyunkba, hogy meghallgassuk a következő történetet Mazsoláról, Manócskáról és utána álomba szenderedünk. Uzsonna után újra indul a játék körforgása.
Annyi mindent megszerettünk itt az óvodában kicsiként, most új felfedezésekre indulunk. Báránykák, új kalandokra fel! A sok jó dolgot együtt éljük át nap, mint nap, ezért is ilyen jó Báránykásnak lenni. Ahogy egy csoporttársunk mondotta: „Az én kistestvérem is a Bárány csoportba fog járni, mert ez egy nagyon kellemes hely.”
Richterné Kiss Judit és Jantyik Ágnes
Óvodapedagógusok
Abdul Raqib Sohillah (Szu)
Dajka
